Valahányszor coachingot kérnek tőlem, kicsit zavart érzek: komolyan azt gondolja, hogy ÉN tudok NEKI segíteni? Hiszen sokkal többet tud a helyzetéről, szakmájáról, és még önmagáról is, mint amit én valaha tudni fogok (Róla és Tőle). Aztán emlékeztetem magam, hogy milyenek is azok a pillanatok, amikor a coachee rátalál saját válaszaira, megalkotja és kipróbálja saját stratégiáját a számára megterhelő, problémás helyzet kezelésére, vagy egy meghatározó kapcsolat rendezésére. És megnyugszom. Az, aki erre a megtisztelő szerepre felkér, minden információval rendelkezik. Jómagam - az életútja egy kaptatóján figyelmes útitársként jelen vagyok – kérésére jelzek, ha ingoványt, vagy szakadékot látok - de egyetlen lépést sem tehetek meg helyette. És ez így van rendjén. – Toldi Teréz
(toldi.terez@szinergia.hu)
Én, a kócs…
… abban különbözöm a kliensemtől, hogy nem az én problémámmal foglalkozunk.
Egyébként mindketten azon vagyunk, hogy a leghasznosabban alkalmazzuk az élettapasztalatainkat. Mivel azonban én kívülről tekintek a kliensem helyzetére, nem minden érthető a számomra – így kérdéseket teszek fel. Másutt olyan mintázatokat látok meg, amik belülről már nem is tűnnek fel – így ezeket megmutatom. Bizonyos dolgokat a klienstől eltérően közelítek meg – ezzel elgondokodtathatok. Azután a kliens egyszer csak megtalálja a megoldást a problémájára – ami gyakran mindkettőnk számára meglepő eredményt hoz. – Dr. Geréb Péter
(gereb.peter@szinergia.hu)
Mit jelent nekem a coaching?
Egy olyan izgalmas utazást, ahol lehetőségem és felelősségem van abban, ahogy a kliensemet a saját útján elkísérem.
Hogy ez mitől működik? Elsősorban attól, hogy hiszek a kliensben. Hiszem, hogy a kliensem képes saját nehézségeinek leküzdésére, saját lehetőségeinek felismerésére. Másodsorban a kívülálló tudatlanságával rá merek kérdezni olyan kapcsolatokra és feltételezésekre, melyekre a kliens természetszerűleg nem gondolt. Ha pedig úgy tudok támogatni, hogy modelleket, eszközöket, érveket adok a kliens kezébe, akkor azzal erősítem őt a céljainak elérésében.
Hát, tulajdonképpen csak ennyi a tudományom. – Szabó Zsófia
(szabo.zsofia@szinergia.hu)
Mi számomra a coaching? Együttműködés, tudatos szövetség a coachee fejlődésének érdekében. Tiszta változási cél érdekében végigvitt biztonságos, átlátható fejlődési folyamat. Lehetőség arra, hogy koncentrált figyelemmel foglalkozzunk valós eredményeket hozó változással.
>
Hiszek abban, hogy mindenkiben rengeteg lehetőség van arra, hogy a saját elvárásai szerint jobbá, többé váljon. Én coachként ezeket a belső lehetőségeket segítek felfedezni, és megtanulni használni. Mindig nagy megtiszteltetés és öröm látni, ahogy megtörténik a változás – mint amikor egy búvópatak felszínre tör és csillogó, élettel teli forrássá válik. Ehhez biztonságot, támogatást, önmaga lehetőségeinek felfedezését, empátiát adok. –
Máté Barbara
(mate.barbara@szinergia.hu)
Amikor együtt dolgozunk egy vezetővel azon, ami számára fontos (pl.: hogy sikeresebb legyen, nehéz helyzeteket a legjobban kezeljen…) az egy komoly folyamat. Akkor tartom jónak a coachingot, ha a találkozóinkon egy tükröt tartva (amely tudásomból, tapasztalataimból, intuícióimból épül fel), együttműködünk abban, hogy megtaláljuk azt az utat, ami az adott területen megfogalmazott cél eléréséhez vezet, még akkor is, ha ez esetenként provokatívnak tűnő beszélgetés során történik. Hiszem és saját életem során is alkalmazom, hogy mindenre van jó megoldás. Együttműködésünk akkor eredményes, ha kölcsönösen bízunk egymásban, őszinték vagyunk és élvezzük a coachingot. Szakmailag és emberileg tisztelem azokat, akik egy coaching folyamatba belekezdenek és végigcsinálják azt. Felelősséggel és örömmel tölt el ebben a folyamatban közreműködni. – Stefanik Karolina
(stefanik.karolina@szinergia.hu)
A coaching egy irányított utazás, egy lehetőség a fejlődésre, tanulásra mélyebb lelki, gondolati rétegeinek megélésére. Beszélgetőpartneremmel közösen tárunk fel egy-egy kérdéskört, problémát. Coach-ként arra törekszem, hogy azonnali, közép- és akár hosszú távú megoldásokhoz segítsem coaching partnerem. Segítek kérdésekkel, olyanok meglátásával, amit partnerem érintettként nem vesz, nem vehet észre. Coaching-jaim során kiemelten fontos a partnerség megtartása. „Utitársam” egyenrangú partnerem, aki saját problémájának, fejlődési útjának kijelölésében bizalmával megtisztelve, támogatásomat kéri. Coachingjaimhoz az energiát élettapasztalatom, tranzakcióanalízis tréningjeim, a körülöttem levő emberek,szeretteim adják. Fontos, hogy konstruktív, szeretetteljes légkörben beszélgetőpartnerem és engem is egyaránt építő folyamatokban vegyek részt.
Kisszőlősi Szánthó Beáta
(kisszolosi.bea@szinergia.hu)
Számomra a choaching egy kölcsönös elfogadáson és bizalmon alapuló együttműködés. „Van egy problémám, amit meg szeretnék oldani, már mindent megtettem, mit kell még tennem?” – többször elhangzó felvetésre közösen keressük az ügyfelem megoldási kulcsait. A probléma az övé, én mint coach kívülállóként (a problémától) időként furcsának hangzó, elgondolkodtató kérdésekkel, módszerekkel támogatom Őt abban, hogy rátaláljon válaszaira, megtalálja a számára legelfogadhatóbb megoldásokat, újabb gondolatokat. Hiszem és tudom, hogy ügyfelem meg tudja hozni döntését és azt képes megváltoztatni is, azaz elválásunkat követően képes azt megvalósítani is. Az ügyfelem megtalált „kulcsai” és visszacsatolása nekem egy újabb értéket jelent szakmai és emberi kincses ládámban. Pardi Rózsa
(pardi.rózsa@szinergia.hu